Az első mindenki számára meghatározó. Találkozás a majdani hóhéroddal.
Emlékszem, iskolai fogászat keretein belül került rá sor. (Bár szüleim szerint egészen pici koromban már voltam, de erre nem emlékszem, így ezt a mellékszálat talán hanyagoljuk is..) Szóval iskolai fogászat. Először jó bulinak tűnt. Az egész osztály tanítás után kivonult a buszhoz, hogy a közeli nagyközség körzeti rendelőjében villantsunk egy mosolyt. A problémák már az úton elkezdődtek, többen sztorizni kezdtek a fogorvos kegyetlenségéről. Tompa szúrás gyomortájon. Aztán a rendelő fertőtlenítő szaga ezt émelygésig fokozta. Lesápadtam. Az osztályfőnök kárörvendő somolygással biztatott, hogy túl lehet azért élni, nem kell ennyire parázni tőle.
Hát de. A fogorvos mogorva volt, bagószagú volt a keze, a kesztyűt hírből sem ismerte. És nekem rosszak voltak a fogaim. A sorsom megpecsételődött.
